A polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének szabályozása – azaz a mediáció – elsősorban azért került előtérbe, mert az érdekelt felek ügyére sokkal gyorsabb és olcsóbb megoldással szolgálhat, másrészt tehermentesítheti közismerten túlterhelt bíróságokat.

Az új jogintézmény bevezetése nem volt uniós követelmény, de a törvény megalkotásánál több nemzetközi ajánlást, így az ENSZ Kereskedelmi Jogi Bizottsága által kidolgozott ún. modelltörvényt és az Európai Unió Bizottsága által 2002-ben kiadott, ún. Zöld Könyv ajánlásait is figyelembe vették.

VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK

• az Országgyűlés 2002. december 3-ai ülésnapján fogadta el a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvényt (Kvt.), amely 2003. március l7-én lépett hatályba
• a közvetítői igazolvány kiállításáról a 17/2015. (VIII. 28.) IM rendelet rendelkezik
• a közvetítői szakmai képzését és továbbképzését a 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet szabályozza

KAPCSOLÓDÓ EU IRÁNYELVEK, AJÁNLÁSOK

• „Zöld Könyv” a polgári- és kereskedelmi jogi alternatív vitarendezési lehetőségről (2002)
• Európai Parlamenti és Tanácsi Irányelv a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól 2004/0251 (COD) javaslat
• Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK Irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól