Az aláírók célja a globális kereskedelem megkönnyítése és a viták „alternatív és hatékony” kezelésének előmozdítása mediációval.
A világ minden tájáról érkező küldöttségek ezen a héten találkoznak Szingapúrban az ENSZ mediációról szóló szingapúri egyezményének aláírására. Az egyezmény hajtóereje a nemzetközi kereskedelem támogatása és a közvetítés előmozdítása, mint alternatív és hatékony módszer a kereskedelmi viták rendezésére, az ENSZ szerint.
A cél az, hogy egy nemzetközileg ratifikált keret nagyobb bizalmat nyújtson a vállalkozásoknak a határokon átnyúló nézeteltérések közvetítésében, ahelyett, hogy bírósághoz fordulnának. Elsődleges fontosságú a kereskedelmi jogvitáknak a helyi bíróságoktól való távol tartása, ahol a peres eljárások költségesek lehetnek, és torzítások, esetleg elfogultság lehet a helyi szereplők javára.
Az Egyesült Államok 2014-ben javasolt egy mediációs egyezményt, amelynek kidolgozását az ENSZ nemzetközi kereskedelemi jogi bizottságának munkacsoportjához rendelték. Timothy Schnabel, akkori Külügyminisztériumi ügyvéd vezette az Egyesült Államok küldöttségét a csoportban. „Egyes jogrendszerekben, például az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, a közvetítést már gyakran alkalmazzák kereskedelmi vitákban” – mondja Schnabel. „Viszont sok más jogi kultúrában a mediáció nem olyan széles körben elfogadott” – tette hozzá. Az egyezmény elősegíti a közvetítés szélesebb körű elfogadását az „elismerés és végrehajtás nemzetközi szabványának biztosítása révén”.
Az egyezmény valódi értéke valószínűleg a közvetítés hitelességének megerősítésében rejlik Jan O’Neill szerint(ügyvéd, Herbert Smith Freehills).
Az egyezmény támogatói szerint az egyezmény alapvetően megváltoztathatja a határokon átnyúló kereskedelmi viták rendezését, mások viszont szkeptikusak.
Néhány, nemzetközi kereskedelmi közvetítést végző szakember megkérdőjelezi az egyezmény szükségességét. „A közvetítői megállapodások végrehajthatóságának biztosítására szolgáló nemzetközi egyezmény szükségessége nem pontosan olyan volt, amire a vállalkozások vagy az ügyvédek gondoltak” – mondta F. Peter Phillips, az amerikai székhelyű üzleti konfliktuskezelő.
A szingapúri egyezmény csak a kereskedelmi közvetítés eredményeként létrejött megállapodásokra vonatkozik. Kifejezetten kizárja a fogyasztói jogvitákat, valamint a családi, öröklési vagy munkajogi vitákat. Nem zárja ki a választottbírósági ítélet vagy határozat részeként elért és végrehajtható egyezségeket: az ilyen egyezségekre vonatkozóan külön egyezmény létezik , az 1958-ban aláírt New York-i egyezmény.
George Bermann, a New York-i Columbia Law School Nemzetközi Kereskedelmi és Beruházási Választottbírósági Központjának igazgatója üdvözli a szingapúri egyezményt. „Nincs ok,miatt meg lehetne kérdőjelezni ezt az egyezményt” – mondja. Eközben Bermann úr az új egyezményben a New York-i egyezmény sokféle árnyalatát látja, ideértve azokat a feltételeket is, amelyeket a szingapúri egyezmény előír a felek számára a közvetített megállapodás végrehajtásának elutasítására. „Most úgy tűnik, világosan és egyértelműen meg kell határozni a kritériumokat annak meghatározására, hogy mi a valódi közvetítés” – mondja Bermann úr. Hozzáteszi, hogy a szingapúri egyezmény egyik lehetséges nehézsége, hogy bizonyítsák, hogy a megállapodás valódi közvetítés útján jött létre. „A szingapúri egyezménynek köszönhetően az aláíró országokban részt vevő szerződő felek bízhatnak abban, hogy a megegyezés végrehajtását nem kell külön megkövetelni.
Matthew Skinner, a Jones Day szingapúri ügyvédi iroda partnere megjegyzi, hogy a New York-i Egyezménynek a választottbíráskodás legitimitásának megállapításában játszott értéke évtizedek óta nem valósult meg. „Lassú égés volt” – mondja. „Nem gondolom, hogy a Szingapúri Egyezmény ilyen hosszú időt vesz igénybe, de mindezen dolgok elkészítéséhez idő kell.”
Jan O’Neill, a londoni Herbert Smith Freehills ügyvédi iroda ügyvédje úgy véli, hogy a Szingapúri Egyezmény – ha széles körű ratifikációt kap – ösztönözheti az embereket a közvetítés alkalmazására, nem utolsósorban azokon a területeken, amelyek korlátozott tapasztalattal rendelkeznek az alternatív vitarendezés terén. A mediáció megértése továbbra is „bosszantóan bonyolult” – mondja O’Neill. „Tehát, függetlenül attól, hogy mennyi közvetített megállapodást kell ténylegesen érvényesíteni az új egyezmény alapján, valódi értéke valószínűleg a mediáció hitelességének megerősítésében rejlik.”
„A globális végrehajtási rendszer létrehozásával sokkal inkább megnyugtathatják a feleket – akik kevésbé ismerik a folyamatot – hogy ez egy megbízható vitarendezési lehetőség, amelyet a bíróságok szerte a világon elismernek.”
Cikk forrása: https://www.kemi.hu/hirek/kulfoldi-hirek/a-kozvetitesrol-szolo-ensz-egyezmenyt-ezen-a-heten-irjak-ala-szingapurban.html?fbclid=IwAR0xqfwfcPpznJL4LNp3hmgvC5XMLUhUfkTUb6ZS79KrwnFX2o63ZX21JCk
